A 10 című novellához:

Egy örült pillanatomban átfutott az agyamon egy történetötlet. Az ezeregy éjszaka meséit idéző kerettörténet lett volna, ha minden igaz. Azt terveztem, megírom az Ezeréves Kisfiú történetét. Egy elátkozott féfiról szólt volna, aki ezer évvel az alternatív jelen előtt született, és tizenhárom éves korában megállt számára az idő. Nem öregedett tovább. Nem nőtt a haja, a körme, nem érzett éhséget, fáradtságot, fájdalmat. A szeme lett volna az egyetlen, ami az idő múlását sugallja, egyre mélyebbé és bölcsebbé váló tekintet. Ez lett volna a keret. Az a száz (sokat akar a szarka), novella formában megírt történet pedig, amit a keret körülölelt volna, az Ezeréves Kisfiú meséi lettek volna életről, halálról, szerelemről, gyűlöletről és egyéb közhelyekről. És éppen a közhelyesség miatt nem írtam meg. Egy novella azonban elkészült: a 10, a szerelem története. Ha majd újra meglátogat az Ezeréves Kisfiú, talán több is születik...