Macskabalett

- Balettozni szeretne? – kérdezte, gondosan tépett szemöldökeit magasba rántva Pauline de Lacroise, hírneves balettművésznő.

- Pontosan, galambocskám – vigyorgott rá a Macska.

- De hisz... az állatok nem balettoznak...

- Már meg ne sértsen, tubicám! – nyivákolt a Macska, enyhén borízű hangon – állat? Pfuj!

- De hisz... – hebegte a művésznő, enyhe zavarban.

- Aranyom, kincsem, amit ön most lát, az a legfejlettebb létforma, kérem. Mondja: macska, cica, cicus, cirmos, rühes dög, de ne nevezzen állatnak, nagysád’!

- Aztán – nyelt nagyot a művésznő, megigazítva mályvaszín tüllszoknyáját – Mi készteti balettozásra önt, mint legfejlettebb létformát?

- Szerelmes vagyok, tubicám! – rikkantotta a Macska patetikusan.

- Kibe?

- Az életbe, galambom! – nyávogott a Macska, majd keserűen hozzátette – De nem szeret viszont...

Pauline de Lacroise sajnálkozva nézett macskánk könnytől borús, fátyolos szemeibe:

- Szegény kiscicám – törölgette tüllje sarkával elmosódott szemfestékét – az élet már csak ilyen kegyetlen...

- Magát is dobta, babám?

- Messze ki! A lábam se érte a földet!

- Balettozhatok?

- Segít ez a szíve baján?

- Nem, de még amúgy sem próbáltam – rikkantotta a Macska és piruettet vetett, Pauline de Lacroise legnagyobb gyönyörűségére.