AKIT illet. Így kezdődik a "regény". Az idézőjelre pedig szükség van. Idézőjelek nélkül a szó nem illik Kurt Vonnegut írására. Mert itt nem csak egy egyszerű regényről van szó, amit unalmas péntek délutánokon kezébe vesz az ember, hogy elüssé vele a hétvégi poros semmittevő órákat, ez több is, meg kevesebb is annál. Mindenesetre nem azt nyújtja, amire egy regény elolvasása közben számít az ember. Sokkol, természetesen, hiszen célja a megdöbbentés, a megbotránkoztatás, azoknak a jól leragadt szemeknek a felnyitása. A cím pedig egyrészt olyan irónikus, mintha a felkelő napra azt mondanánk, "hát nem pont olyan, mint a bölcsőhalál?", másrészt találó, mert nem is tudnánk más névvel illetni. Ez a "regény" Börleszk, az élet kifigurázása, a szeretetlenség, a magunk határait feszegetés mocskos komédiája. Bohózat, ami nem mást, mint az ideállá nőtt amerikait, és általa az embert parodizálja.
Nem terveztem értékelést írni, még ha ez a cimke is került a bejegyzés alá. Mert nem tudom értékelni. És nincs is rá szükség. Kurt Vonnegut Börleszkje nem szorul értékelésre. Csak ajánlom. Azon írások között van, amelyeknek szükségük van ajánlásra. És szükségük van arra, hogy az emberek olvassák. A fájdalmas fekete humor, ami átszövi minden mondatát, az irtózatos morbiditás, ami a kijelentésekből árad, és az a megfoghatatlan igazság, ami ebből a torztükörből reflektálódik nem csak egyszerű bohózatnak öltöztetett társadalomkritikává, hanem annál sokkal többé teszi azt.
Elég legyen az ömlengésből, nincs értelme további dicshimnuszt zengeni róla. Akinek a fentiek meghozták a kedvét, olvassa el. Rövid, velős, fájdalmas, de igaz.
a moly.hu leírása a könyvről, ha valakit érdekel
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu