Boris Vian: Blues egy fekete macskáért

ERRE a könyvre több mint egy évig készültem. Először egy értékelést olvastam róla, ennek köszönhetően elkezdtem vele szemezni a könyvesboltokban. Aztán idézeteket láttam belőle, és rájöttem, hogy ez a könyv arra íródott, hogy én elolvassam. És most, alig két hete megtörtént a nagy esemény. Boris Vian könnyednek alig mondható humora, az abszurd ilyen túlzásokba menő megjelenítése minden novellát maradandó élménnyé farag. Valami őrület mozgatja az eseményszálakat, valami, aminek hála mindegyik pörög, zúg és olyan eltompultságot hagy maga után, hogy minden novella kíván magának egy negyedóra csendet az elolvasása után.
A Blues egy fekete macskáért tipikusan az a könyv, amiről nem kell sokat beszélni. Elolvasni kell. Nem kell világmegváltásra számítani tőle, egy kis Vian-os sötét humorra, perverz világmeglátásra kell felkészíteni az elmét, majd leszűrni a fergeteges humor mögötti rejtett szépségeket.
Tipikusan az a novellista, aki tömörségével megbotránkoztat, elrettent, de szórakoztat is. Minden novella után felsóhajtani: még!, ez Boris Vian. Remélem a fenti túlzott ömlengés senkinek nem vette el a kedvét. A könyv tényleg jó, még ha ezt, bármennyire szeretném is, buta fecsegés nem igazolhatja.
a moly.hu leírása a könyvről, ha valakit érdekel